|
 |
|
|
...
I.tétel
Accelerato Hová tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk?
Vajon ugyanabba a kárpiton túli világba
Süppednek szomorún, mint ahová álmunkban
Száműzzük az emberi lelket?
Jöjj hát velem, te tizenkétoldalú gyémánt,
Ereszkedj velem egy háromszor három méteres
Alagútba le, hadd mutatom meg a jég lobogását!
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az u... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husáb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán...
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vasadi Péter
Előbb, utóbb
Előbb szemügyre kellett
vennem a poklot, azután
mehettem be a rémületbe.
Sok idő nem adatott rá.
A vadak szétverte Európában
meneteltünk ide-oda, s ott,
ahol még állt a fal, tövében
elaludtunk.
A pokol gyűlöli a rendet, a
házakat, a teret, a nyugalmat.
Romot akar, vijjogva halottakat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husáb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... CSUKÁS ISTVÁN 3 verse
TÖREDÉK A GYEREKKORBÓL
Égre ágaskodó lovak lefittyenő ajka,
húsos rémület, a herélőkés reccsenése,
a lesöpört padlás internálótábor-hűse,
elvérzett tavasz, dögszagú nyár, az ólban
levágott borjú térdepelése, jégtáblákkal
torlódó fehér káromkodás, a recehártyán
vö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ady Endre - Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mai napom ilyen depire sikerült, de az is lehet, hogy ez a tegnapi film hatása.
Akárhogy is, nem túl szívderítő.
Anthony de Mello
A legbelső
A tanítvány egy kis bölcsességet akart hallani.
- Menj, ülj be a celládba, s a cellád megtanít a bölcsességre - mondta a Mester.
- De nekem nincs cellám. Én nem vagyok szerzetes.
- Igenis ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Láttam csillagát
Uram! ma minden ködbe lankadt,
Ma minden bús és meredek.
Tátonganak nagy messzeségek,
Ma még a csillagok sem égnek,
Inganak óriás hegyek.
- Uram, én láttam csillagod!
Vadul nevet a téli szél,
Ólmos esőt vagdal szemembe.
A sötétség kiált körültem,
És varjú vijjog fönn az űrben
Egy ör... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mécs László: Gyónnak a magyarok!
Álmok pusztája, ősi napkelet
seregszám sast és sólymot álmodott,
turult, gémet, vad vércsét, vadludat,
amiknek szíve ős-tavaszt dobog,
álmodta őket vadnak és szabadnak
s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak.
S vannak már csöndesvérű unokák:
elhízott, békés házi szárnyasok,
mások kegyén és má... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Vijjogva szitált a szikrázó napsütésben, a felhőtlenül világoskék, ég hátterében, és fejét jobbra-balra forgatva kereste prédáját, hogy két telhetetlenül éhes, folyton egymást csipkedő fiókáját megetethesse. Lassan körözött a rezzenéstelen levegőben, mint akinek nem sietős és mintha a világon semmi dolga nem volna. De ez csak a látszat... hirtelen szinte megtorpant a levegőben,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Vijjogva szitált a szikrázó napsütésben, a felhőtlenül világoskék, ég hátterében, és fejét jobbra-balra forgatva kereste prédáját, hogy két telhetetlenül éhes, folyton egymást csipkedő fiókáját megetethesse. Lassan körözött a rezzenéstelen levegőben, mint akinek nem sietős és mintha a világon semmi dolga nem volna. De ez csak a látszat... hirtelen szinte megtorpant... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megérintő szerencse
2003. december 14. Helyszín: egy 110.000-es lakosú magyar város kórházának férfi pszichiátriai osztálya. Földszint, folyosó. Úgy tűnik, koromsötét van. Szerencsére nem: a fekete folyosó végén a nővérszobából gyenge fény szűrődik ki. Csend, aztán egy kis neszezés a kórtermekből. Időnként tompán horkolás hallatszik - összességében azonban inkább szuszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sólyom lelkem
szabad madár
sólyom lelkem
vijjogva kering
felettem
míg én alszom
ő útra kél
ha visszatér
mesét regél
szárnyal a Hold
árnyékában
repül csillag
fényporában
madár szárnyak
árnya lebben
megtalállak
még ez esten
átölellek
Te is érzed
kínzó vágyam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy kiskutya rövid élete
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szûk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.
Emlékszem közülük sokan elpusztultak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Úgy ropog a gerincem mint a lépcsőházi fáradt kopogás mivé lettem édes Úristen mivé tettél mivé tettem magam mondd csak hogy lehet ez én mindig éltem én mindig szerettem és egyedül vagyok mint a magára hagyott varnyútetem a fagytól kemény földön semmi vagyok gyenge vagyok elfogytam mint egy pohár kiöntöttek és úgy reszket a kezemben a toll is hogy el fogom dobni.
El fogo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy kiskutya rövid élete
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szük volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.
Emlékszem közülük sokan elpusztultak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Számadás
1
Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan,
inkább egészen és kínzó-csigába,
mint félig így, alkudva oktalan,
ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,
vagytok ti itt a földgolyón sokan. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Azon az éjjelen, amikor suttogó útra kelt a Tisztásról az unikornisokkal, hirtelen vad vihar támadt. Úgy záporozott az eső, hogy a mágus előtt láthatatlanná vált az erdő minden csapása. Ha van könnye egy mágusnak, akkor azok összefolytak arcán az esőcseppekkel, míg kereste az utat hazafelé. Düh, és akarat hajtotta előre. Íját készenlétben tartva haladt az egyre jobban rátörő sötéts... |
|
|
|
|
|
